A minimalizmus története

Mit nevezünk manapság minimalizmusnak és honnan indult el? Hogyan alakult az évtizedek során? Miért értelmezi mindenki másképp? Érdemes egy kicsit visszamenni a múltba és végigtekinteni azon, hogyan jutottunk el napjainkban oda, hogy egy jól csengő divattá nőtté ki magát, amit mindenki a saját életére igazíthat.

Az Oxford szótár szerint a minimalizmus egy művészeti, zenei és design stílus, azonban a világ sokkal több oldaláról ismeri ezt a… nevezzük inkább életmódnak! Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a “kevesebb több” elvét szinte mindenki magára tudja vonatkoztatni valamilyen területen. Van, aki az öltözködésében szereti ezt követni, más az otthona kialakításában, megint más inkább a munkájában.

Az 1960-as évek

A minimalizmus Amerikából indult, de Japánban is meg lehet találni a gyökereit. Előzményei között meghatározó a Bauhaus irányzat, amely kreativitást és átgondoltságot vitt az egyébként hétköznapi és olcsó tárgyak előállításába. Aztán az 1960-as években igazi fellendülésnek indult a minimalizmus Amerikában, amikor a fiatal művészek egy csoportja ellenállást tanusított az akkori képzőművészeti ideállal szemben (például Agnes Martin absztrakt festőművész). Ekkor kezdték a minimalizmust a köznyelvben is használni, de még mindig művészeti területre vonatkozóan, például az építészet vagy a formatervezés kapcsán. A minimalisták elkezdtek másra fókuszálni mint az elődeik: a fehér terekre, egyszerű anyagokra, letisztult vonalakra. Majd Dieter Rams német ipari formatervező az 1970-es években bevezette a 10 alapelv a jó designhoz elnevezésű munkáját és ezzel megágyazott a minimalizmusnak hosszú távon. Ennek lényege, hogy az elavulás bűn, használható, esztétikus, időtálló, környezetbarát és letisztult termékeket kell előállítani. Kevesebb, de jobb termékekre van szükség. Valószínűleg, ha látná a manapság gyártott termékeket, sírna.

Az 1980-as évek

A minimalizmus következő időszaka már a designtól az életmód felé tendál. Ekkor egyre népszerűbbé váltak az “egyszerűbb életmód” mozgalmak. 1986-ban megnyitották az első McDonald’s-ot Róma szívében, az emberek fellázadtak. Féltették a saját tradicionális ételeiket, a mezőgazdaságot és a sokszínűséget. Néhány évvel később 15 ország írta alá a Slow Food Manifesto-t és létrejött a nemzetközi Slow Food mozgalom. Mindez további csoportokat inspirált hasonló lépésekre például a divat vagy az utazás területén. Ők mind azt vallották, hogy lassítani kell, elutasították a halmozást és a minőséget részesítették előnyben a mennyiség helyett. Alapelvük, hogy ha az életed egy lassabb ütemre állítod, akkor többet hozhatsz ki belőle.

A 2000-es évek

Ez már az az időszak, amikor a minimalizmus sokak szerint átvette a mainstream uralmát és divattá vált. Az emberek egy része elfáradt a fogyasztói társadalom tagjaként, és mivel az online média gyorsan és széles körben terjeszti az ott megjelenő tartalmat, a minimalizmus villámgyorsan szétterült a világban. Az egyszerűség filozófiája sok évtizedre tekint vissza, azonban a “kevesebb több” egy jól megragadható modern életmód üzenetté válhatott.

Az elmúlt évtizedben életmód guruk ezrei osztottak tanácsokat és hívtak életre népszerű minimalista kihívásokat a ruhatárunk vagy a felesleges tárgyaink csökkentésére. Annyira sokféle vetülete lett a minimalizmusnak, hogy ha manapság valaki azt mondja nekem, ő minimalitsa, akkor valójában fogalmam sincs, hogy mit ért ez alatt. És rólam se tudják mások… Ahány ember, annyiféle értelmezése van és annyiféle élethelyzetre húzzák rá a minimalizmust. Sajnos ez rengeteg konfliktushoz is vezet, illetve az emberek elkezdték elcsépeltnek megélni a minimalizmust. Ha valami sok mindent jelent, akkor nem jelent igazán semmit.

Mit jelent számomra jelenleg a minimalizmus?

A minimalizmus számomra az egyszerűsítés irányzata. Azt jelenti, hogy ahol tudok, ott törekszem az egyszerűbbre. Ez megnyilvánulhat vizuálisan, például nem szeretem a mintákat, sokféle színt vegyíteni, zsúfolt összevisszaságot. Az egyszerűbbre törekvés jelen van a munkafolyataimban ugyanúgy, mint a háztartásban. A ráfordított idő és eredmény tekintetében igyekszem a legjobbat kihozni. Mindebből az is következik, hogy szeretem magam kevesebb, de jobb minőségűbb és használhatóbb tárgyakkal körülvenni. A felesleg az elsődleges “ellenségem”, mivel pontosan tudom, hogy milyen túlfogyasztóként vásárolni és halmozni a tárgyakat. Szeretem magam tudatosan kirántani a mókuskerékből és ez a tudatosság áthatja a választásaimat, az eltöltött időmet. Miközben keblemre ölelem a minimalizmust, pontosan tudom azt is, hogy miért válthat ki gyűlöletet emberekből. Eszközként tekintek rá, amit döntéshelyzetben előhívhatok és segít, hogy több értéket találjak a mindennapokban.