5 őszinte kérdés a ruhásszekrényed egyszerűsítéséhez

A ruhásszekrény szinte minden ember életében egyfajta mumus. Főleg, ha az ember történetesen nő és szeret öltözködni. Vagy legalábbis hozzám hasonlóan rendületlenül próbálkozik a stílusos öltözködés kialakításával és a végeredmény az, hogy a gardrób tele van soha vagy alig használt ruhákkal. Amikor néhány éve először futottam neki a ruhatáram minimalizálásának, akkora pozitív élmény ért, hogy azonnal nekifogtam a lakás többi részének kacatmentesítéséhez.

Miért van szükség arra, hogy csökkentsd a ruháid számát? Természetesen mindenkinek a ruhatárában vannak dolgok, amiket csak ritkán hord, alkalmanként. A probléma ott kezdődik, amikor (kis híján) több a nem viselt ruha a szekrényben, mint azok, amiket hordasz. Így a gardrób egy stresszforrássá válik, ahol nem csak a rendrakás nehéz, hanem a napi öltözködés is. Ilyenkor már nem lehet átlátni, hogy mink van és mink nincs, az öltözködés egy kellemetlen és hosszadalmas programmá válik, ráadásul felesleges vásárolásokhoz vezethet, ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi van a szekrényünkben vagy miket szeretnénk hordani. Ha csak halmozzuk a ruhákat, akkor kevésbé tudjuk az egyes darabokat megszeretni, kiismerni és kreatívan variálni a másikkal.

A probléma teljesen egyértelmű: ahol túl sok felesleges dolog halmozódik fel, ott képtelenség örömünket lelni, lehetetlen gondozni és rendben tartani a ruhákat. Nehezebb válogatni közülük, több idő felöltözni és nagyobb stressz eldönteni, hogy mit vegyünk fel. A bennünk lévő feszültség nő, miközben lassan bűntudattal társul amiért fizettünk azért a rengeteg ruháért, mégsem használjuk ki őket kellőképpen. Ez egy olyan negatív spirál, amit csak a tudatos ruhatárépítés tud megoldani, amihez az első lépés a meglévő ruhák számának csökkentése. No és persze egy jó adag önismeret, de ez egy hosszabb feladat, amiről majd máskor írok.

Nagyon megterhelő feladatnak tűnik ilyenkor az, hogy átválogassuk őket, rendbe tegyük, ami marad és új gazdát keressünk azoknak, amik nem. Komoly érzelmi utazás lehet, hiszen érzelmi alapon vettük meg ezeket a ruhákat. Nem csak úgy ott teremtek a szekrényben, mindegyik egy-egy remény jelképe, ami arra hivatott, hogy szebbek, csinosabbak és jobbak legyünk a viselésük által. Megválni tőlük pedig egyet jelent azzal, hogy rossz döntést hoztunk. De az igazán rossz döntés nem ez volt, hanem az, ha tovább tárolod őket és arra vársz, hogy majd belefogysz / majd keresel alkalmat a viselésére / majd megszereted.

A legfontosabb, hogy légy őszinte önmagadhoz! Az öltözködés során gyakran akarunk másoknak megfelelni, tetszeni, imponálni. Nézz másképp a ruháidra és zárj ki minden zavaró tényezőt. Csak a te érzéseid, a te gondolataid számítanak, és akkor sikeresen tudod csökkenteni és tudatosan felépíteni a ruhatárad.

Összegyűjtöttem 5 kérdést, amit fel kell tenned magadnak és őszintén válaszolni rá.

Kire akarok hasonlítani?

Valljuk be, gyakran előfordul, hogy valaminek vagy valakinek a hatására vásárolunk. Ez lehet egy ismerős, egy influencer, egy fotó a Pinteresten, de akár egy hirdetésben látott modell is. Az öltözködés lehetőséget ad arra, hogy kinyilatkoztass valamit magadról, és ezzel együtt azt is lehetővé teszi, hogy formáld magad, kicsit másnak mutatkozz meg. Azonban ha nem önazonos az öltözködésed, akkor az mindig megmarad egy próbálkozásnak, ami során kényelmetlenül érzed magad az adott ruhában és csalódtál, mert hiába vetted fel ugyanazt, amit az influencer viselt a fotón, nem nézel ki ugyanúgy. És ez nem is baj, hiszen mind egyéni adottságokkal rendelkezünk, ezekben kell megtalálni a lehetőségeket.

Jó ez még nekem?

Minden nőnek változik a teste az évek múltával. Én hajlamos vagyok ruhavásárláskor arra emlékezni, ahogy 10 évvel ezelőtt (és minusz 10 kilóval) kinéztem, aztán a próbafülkében mérgesen tépem le magamról a két számmal kisebb ruhát, amiért túl szűk. Légy őszinte magadhoz, és ne próbáld magad belepasszírozni valamibe, ami nem a te méreted. Sajnos a végeredmény sosem lesz jó, mert az elszorított idomoknál kevés zavaróbb látvány van.

Mi a fenének vettem meg?

Az akciók rendkívül veszélyes dolgok, mert olyan vásárlásra sarkallják az embert, amit egyébként nem tenne meg. De ide sorolható szerintem a turkáló is, ahol az olcsó ár és az egyediség hatalmas vonzerő tud lenni ahhoz, hogy valami olyat vigyünk haza, amire nincs szükségünk. Ha előzetesen nem volt meg benned az igény arra a ruhadarabra, akkor az általában később sem alakul ki és a szekrény alján végzi. Emlékezz vissza, hogy milyen célból, minek a hatására vásároltad meg a ruhát, mert gyakran ez magyarázatot ad a kihasználatlanságára és máris könnyebb racionális alapon megválni tőle.

Így képzelem magam a jövőben?

De ne csak visszafele nézzünk mindig! Olykor pontosan megvan a magyarázat arra, hogy miért vettünk meg valamit, a probléma nem itt van, hanem a jövőben. Mindannyian változunk, változik a személyiségünk, az ízlésünk, az érdeklődésünk, az életkörülményeink és ennek megfelelően változik az is, hogy milyen ruhát szeretünk viselni. Például a kisfiam születése előtt szívesen viseltem rövidebb szoknyát, de most már nem érzem magam komfortosan benne, mert nem praktikus. Ugyanakkor szeretnék kicsit elegánsabban öltözködni, jobb minőségű ruhákat hordani, mint régen, tehát vannak dolgok, amikkel semmi gond nincs azon kívül, hogy nem így képzeled magad a jövőben.

Kinek akarok megfelelni?

Itt most nem ugyanarra gondolok, mint az első kérdésnél, hogy kire akarsz hasonlítani. Gyakran egyfajta bűntudat munkálkodik az emberben, amikor nem tud megválni valamitől. Az emberiség alapvetően nem az elengedésre van berendezkedve, hanem a megszerzésre, a birtoklásra. Mit fog szólni ehhez a… a szomszéd / a férjem / az anyám / a kollégám? Elárulom, valószínűleg semmit, és ha mégis, akkor erősítsük meg magunkban a gondolatot, hogy ez a mi ruhatárunk, a mi ruháink és senkinek nincs köze ahhoz, hogy mit tartunk meg és mitől válunk meg.

Még egy kiegészítés a végére, mert ezt szeretem sokszor hangsúlyozni: Lehetőleg ne dobj ki használható állapotú ruhát! Vidd el adományboltba, alapítványhoz, vagy ha időd engedi, add el őket online vagy egy helyi vásáron.