Miért viselek általában fekete vagy fehér ruhát

Nem is tudnám már összeszámolni, hogy életem során hányszor mondtam azt magamnak, mostantól kezdve csak fekete vagy fehér ruhát viselek. Aztán mindig bekúsztak a színek a gardróbomba, de a döntés hátterében minden alkalommal a külsőmmel vagy a stílusommal kapcsolatos bizonytalanság állt. Egy ideje azonban elkezdtem élvezni ezt a monokróm megjelenést, és már nem “színtelenül” elbújni akarok, hanem látszani.

Szakadt kint az eső, magamat néztem a tükörben. Felszedtem pár kilót. Fekete ruhák után kutattam a szekrényben, hátha akkor senki nem vesz majd észre az utcán és az sem tűnik fel nekik, hogy kicsit több tésztát ettem mostanában a kelleténél. A fekete ápol és eltakar. Vagy nem, de legalább kapaszkodhatok a gondolatba, hogy talán mégis. Nem lehet vele nagyon mellé lőni. Senki nem tudja majd visszaidézni, hogy pontosan miben voltam, hiszen a fekete nadrág az csak egy fekete paca, valami folt, egy sötét sziluett, de később senki nem tudja pontosan milyen alakon, milyen anyag és milyen stílus volt.

Évekig tartott ez a negatív kapcsolatom a fekete színnel. Úgy jelentette a biztonságot, hogy közben utáltam.

Amikor három évvel ezelőtt elmentem színtanácsadásra, és a legnagyobb örömet az okozta az első pillanatban, hogy megerősítést kaptam azzal kapcsolatban, élénk tél típusként jól áll nekem a fekete. Hatalmas kő esett le a szívemről, hiszen 30 feletti nőként én is gyakran hallottam már az általánosítást, miszerint a fekete öregít. Ugyanakkor a legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy az is kiderült, a hófehér legalább ennyire jól áll. Soha nem hordtam előtte fehéret.

Tudtad, hogy a fehérnek legalább 50 árnyalata van? Persze nem kell mindet ismerni, azonban ha szeretnénk ezt a színt beépíteni a ruhatárunkba, akkor érdemes tisztában lenni azzal, hogy melyik árnyalat áll a legjobban nekünk: a tisztafehér, a törtfehér vagy a krémfehér? Az első energikusabbnak mutatja az arcom, míg a másik kettő inkább sápaszt, de ez egyéni, színtípus kérdése.

Elkezdtem kíváncsisággal tekinteni az alapszínekre, magamra és tanulmányoztam a különböző anyag- és színpárosítást. Megfigyeltem, hogy mit sugallnak, mit szimbolizálnak és mit mutatnak rólam a színek. Hogyan hatnak a hangulatomra, milyen irányba mozgatják a napomat. Gyerekkoromban azt tanultam, hogy a fehér és a fekete nem is igazi színek, pedig ezeket is meg kell tanulni szeretni és viselni.

Talán ez a kulcsa ennek a két színnek: meg kell tanulni szeretni őket, nem pedig úgy kezelni, hogy csak megúszásra vannak, egyszerűsítésre vagy épp “eltűnésre”. Pont ugyanúgy megérdemlik a törődést mint más színek, és egy jól megválasztott fekete ruha nagyon hálás viseletté válik.

Imádom a fekete és a fehér viseletet, mert sokat segítenek a mindennapokban, hogy ebben a változó világban néhány dolgot mégis sikerüljön kontroll alatt tartanom. Tudom, hogy mire számítsak akkor, ha csak úgy magában választom ezt a két színt, ugyanakkor ha valami extra színt szeretnék az öltözetembe vinni, akkor ezekhez minden passzol. Végeredményében megkönnyítik az öltözködést, jó alapot adnak más színekhez, de önmagukban is jelentéssel bírnak. A fehér olyan, mint a fény, tiszta és látványos. Míg a fekete formálisabb, elegánsabb, olykor vagányabb. Megvan mindkettőnek a maga nehézsége, például a fekete szöszölődik (hello macskások), a fehér alá pedig nem mindegy, milyen fehérneműt választ az ember, ráadásul a leves elfogyasztására is érdemes jobban odafigyelni. Bár a minimalista ruhatárhoz gyakran kapcsolják ezeket a színeket, mert valóban jó alap a biztonsági játékhoz, nem szabad alábecsülni az erejüket.

A tökéletes szabású nyári ingruhákat az Alapdarabnál találtam meg, ami együttműködőként támogatta ezt a cikket. Nektek is jó szívvel ajánlom ezt a márkát, ha a fast fashion-től picit eltávolodva, olyan jól szabott ruhákat kerestek, amik biztos ponttá válhatnak a ruhatárotokban.

Neked melyik verzió tetszik jobban, a fekete vagy a fehér?