Nagyjából egy éves volt a kisfiam, amikor körülnéztem a szobájában, az otthonunkban és úgy egyáltalán a napjaimon, és azt éreztem, hogy valami nagyon nem jó irányba halad. Ránéztem arra a rengeteg tárgyra, ami körülvette, a sok játékra, krémre, eszközre, majd ránéztem a saját dolgaimra és rájöttem, hogy a körülöttünk lévő holmi nagy része teljesen felesleges. Aztán megnéztem, hogy mivel töltöm el az anyaként megváltozott napjaimat és szembesültem vele, hogy leginkább azzal, hogy még több, az adott pillanatban rendkívül fontosnak tartott tárgyat szerezzek be.
Természetesen nekiestem, hogy megszabaduljak a jelentős részüktől és ahogy szembesültem a hatalmas kupacokkal, elborzadtam a gondolattól, hogy ez a sok minden hamarosan a szeméttelepen végzi. Mindegy, hogy eladományozom, eladom őket, akkor is előbb-utóbb odakerülnek, de ha előtte még használja valaki őket, akkor picit több értelme volt legyártani őket. Alapvetően viszont a hiba az volt, hogy megvettem.
Korábban ezen nem gondolkoztam. Akkor még nem volt téma az éghajlatváltozás, elképzelni sem tudtam egy olyan világjárványt mint a Covid, és a Big Reset max filmekben fordulhatott elő mint felvetés. Szerettem a környezetet és az állatokat, de mielőtt a fiam megszületett, a saját kényelmem fontosabb volt annál mint, hogy mi lesz a bolygóval, akár néhány évtizeden belül. A környezetvédő egy olyas valaki volt a szememben, aki távoli országok élővilágát óvja és nekem semmi közöm mindehhez. “Én nem bántom az orángutánokat” – majd kinyitottam egy Nutellát és megkentem vele a kenyerem…
Tudom, hogy ijesztően hangzik, de minden egyes ember tehet arról, hogy milyen bolygót fogunk ráhagyni a mai gyerekekre. És amikor realizáltam, hogy a háztartás, aminek az irányítása az én kezemben van, nem azt támogatja, hogy élhető körülmények legyenek a jövőben, akkor összekapcsolódott bennem a környezettudatosság és a minimalizmus. Létezik erre egy angol szó: eco-minimalism. Lényegében annyit jelent, hogy környezettudatossági céllal vásárol az ember kevesebbet, igyekszik nem halmozni, megfontoltan fogyaszt és lehetőleg használtan vásárolja meg azt, amire szüksége van, illetve a saját felesleges tárgyainak is keres új gazdát. A tárgyak kiválasztásánál pedig figyelembe veszi, hogy a gyártás és az életciklusának vége milyen hatással van a környezetre.
Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül és rengeteg szülőtől hallom azt, hogy az első gyereke születése világított rá arra, hogy mennyire keveset tett a jövőért a gyakorlatban. Amibe soha nem késő belekezdeni.
Hogyan kezdj bele, ha szeretnél környezettudatosabban élni, de nem tudod, hogy mi legyen az első lépés? Ne akarj egyik napról a másikra mindent megváltoztatni. Válassz ki egy dolgot és ha az már megy, akkor jöhet a következő! Csak azon változtass, amin tudsz!
Ideális kezdőpont az, ha gyors online vásárlások helyett lelassítod ezt a folyamatot és megpróbálsz használt tárgyakban gondolkozni. Lehet, hogy kutatni kell, olykor sokáig várni a megfelelőre, de halmozottan megéri!
Elhasználás után cserélj le néhány eldobható eszközt többször használatos verzióra, például legyen nálad vászonzsák a bevásárláshoz, próbáld ki a méhviasztos csomagolókendőt vagy a mosható fülpálcikát. Keresd meg, hogy mi az, ami beválik!
Ha megvan benned a lelkesedés, akkor kezdj a takarításhoz saját készítésű tisztítószereket használni, amihez tippeket adok az erről szóló e-könyvemben. Persze, ha úgy érzed, hogy erre még nem állsz készen, akkor válassz a jobbnál jobb előre gyártott, környezetbarát tisztítószerek közül.
Végül pedig ne feledd, ahogy a napjaidat töltöd, úgy töltöd az életed. Az apró lépések szép kerek egésszé állnak össze idővel és jó érzés lesz visszatekinteni rájuk.
