Iskolás koromban úgy képzeltem, hogy ha felnőtt leszek, akkor újságíró leszek. Akkoriban még nem igazán volt online újságírás, a blog szóról pedig nem is hallottunk. Aztán teljesen elvette a kedvem a dologtól, hogy egy tapasztalt újságíró azt mondta, az írás nem annyira megy nekem, de jól tudok másokkal beszélgetni, készítsek inkább televíziós interjúkat. Így történt az, hogy az egyetemi éveim alatt egy kereskedelmi csatorna riportereként hagytam, hogy fiatalon felőröljön a stressz, a támogatottság hiánya és a versenykörnyezet. De a sors közbeszólt és más útra terelt.. vagy valami ilyesmi. Miközben a tévés munkáim egymás után megszűntek a gazdasági válság idején, az online sajtó egyre erősödött, én pedig munkát kaptam egy online kulturális magazinnál. Végre arról kezdtem írni, ami akkoriban érdekelt, főleg zenei interjúkat készítettem. Szakmai mélységek helyett az emberre voltam kíváncsi és ez már elkezdte körvonalazni, hogy később ebbe az irányba fogok haladni. Nem sokkal később már mindenki Facebookra regisztrálta a vállalkozását, így a magazint is, ahol dolgoztam. Mivel senki nem értett a közösségi médiához, én kaptam meg azt a feladatot, hogy foglalkozzak ezzel az oldallal, ha már úgyis szerkesztő vagyok a magazinnál. És ezzel kezdetét vette egy máig tartó utazás. Először social media témában író tartalomgyártó lettem, majd egyre több ügyfelet kaptam. Megjártam néhány ügynökséget social media menedzserként, míg a fiam születése előtt, 2015-ben szabadúszóvá váltam. Mindkettőt szerettem és szeretem. Az ügynökségi években sok barátom lett, szerettem csapatban dolgozni. A 8 órás kötöttséget viszont nehezen viseltem. Míg tévés riporterként változatosan teltek a napjaim és szinte csak úgy elröppent napi 10-12 óra, addig social media managerként leginkább csak egy gép mögött ültem. Talán ez eredményezte azt, hogy szerettem volna legalább fejben kiszakadni ebből és hogy változatosabbá tegyem a napjaimat, blogot kezdtem írni.
2013-ban indítottam útjára a Maison blogot, akkor még teljes inkognitóban. Nem voltak vele terveim, egyszerűen csak szerettem volna megmutatni másoknak az én szemüvegemen keresztül a világot, főleg a lakberendezést és az építészetet. Teljesen véletlenül történt, hogy az egyik bejegyzésemet megosztotta az Index is és onnantól kezdve a blog olvasottsága hatalmasra nőtt. Ahogy egyre komfortosabban éreztem magam az online térben, úgy kezdett a blogom is egyre személyesebbé válni. Sokat alakult az évek során, végül 2017-ben egy új felületen álltam a saját lábamra a blog.hu után és indítottam útjára a minimalizmus és tudatos életmód köré épülő mai Maison blogot. A téma hamar követőkre talált, én pedig úgy éreztem, ebben végre kiteljesedhetek. Persze, mint az online világban minden, ez is csak néhány évig tartott, ugyanis egy idő után kevésnek éreztem az írás adta lehetőségeket. Amellett, hogy nagyon szeretek fotózni, szerettem volna végre megszólalni is. 2019-ben indítottam el a Podcast csatornámat Kacatmentes Otthon néven, ahol egy-egy vendéggel beszélgetek az epizódokban. A név aztán sokkal több lett egy Podcast csatornánál, ma már brandként tekintek rá. 2020-ban új weboldalt készítettem hozzá – ez az:), megírtam az első két e-könyvemet és elkezdtem workshopokat, előadásokat tartani a környezettudatos, vegyszermentes otthonról. Mit tartogat 2021? Leginkább egy YouTube csatornát és ki tudja még mit 
Köszönöm, hogy itt vagy! Ha szeretnél, megtalálsz Instagramon (andibitay) vagy emailben (hello@kacatmentesotthon.hu).