“Úgysem tudom jól csinálni.”
“Nem fog menni örökké.”
“Nem tudok minden kacattól megszabadulni.”
“Mit fognak szólni mások, ha látják, hogy nem megy?”
Csak néhány gondolat, ami arra sarkallja az embert, hogy inkább bele se kezdjen az életmódváltásba, ne tegyen magáért vagy épp a környezetért.
Nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk a tökéletlenségeinkről, mert tartalomgyártóként többször kaptam már kommentben bírálást azért, mert valami nem teljesen úgy történt, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Szeretem felvállalni azt, hogy nem csinálom állandóan, minden téren tökéletesen a dolgokat: nem vagyok egy tökéletes zero waste, hulladékmentes, műanyagmentes, növényevő, minimalista, környezettudatos félisten. Bánt, amikor valaki megjegyzi, hogy ezt vagy azt nem csináltam tökéletesen, mert közben sok erőfeszítést teszek azért, hogy egyre jobb legyek. Ilyenkor pár pillanatig azt érzem, hogy hagyom ezt az egészet, nem erőlködök tovább, nem osztok meg senkivel semmit inkább, felesleges, hiszen úgyis az jön vissza, hogy mi nem jó éppen. Aztán mély levegőt veszek, kifújom magamból és elengedem, ugyanakkor arra gondolok, hogy ha ez engem képes ilyen állapotba hozni, akkor vajon hogy hathat másra, amikor kezdőként tenni próbál valamit, de mások mégis a hibáit látják? Talán vannak emberek, akiket kifejezetten megbénít az, hogy tudják, nem tudnak tökéletesen tudatosak lenni. Talán azért nem lépnek, mert kevésnek érzik azt, amire képesek és félnek attól, hogy így bántani fogják érte. Sőt, ezt nem csak beképzelik maguknak, hanem talán előfordult már olyan velük, amikor örültek annak, hogy mennyit elértek már, erre valaki szóvá tette, hogy ha ennyire “zöld”, akkor miért vesz műanyag dobozban ételt (vagy ilyesmi). Most első sorban hozzátok szeretnék szólni kedves tökéletlenek:)
Nincs olyan, hogy tökéletes
Hány nagyszerű felfedézzel, kutatással, alkotással lenne szegényebb az emberiség, ha az első kudarc után feladták volna? Légy tisztában azzal, hogy ha valaki bánt, bírál vagy leszól azért, mert valamit csinálsz, de nem tökéletesen, akkor azzal magát szeretné kompenzálni, téged pedig elbizonytalanítani. Az építő kritikai, baráti tanács nem bánt, az nem fáj, de lehet ebbe a köntösbe bújtatni a bántást.
A környezettudatosság, a hulladékmentesség vagy épp a minimalizmus egy út. Nem egy állapot, amit egyik napról a másikra elér az ember és ha már ott van, akkor örökké, élete minden pillanatában ott is marad. Haladunk, változunk, ismerkedünk, tanulunk. Erről szól az élet és erről szól a tudatos életmód is. Különböző hatások érnek, különböző döntési helyzetbe kerülünk, amikor az egyéni állapotunk szerint mérlegeljük a dolgokat. Lehet, hogy a napjaid jelentős részében nagyon ügyelsz arra, hogy szelektíven gyűjtsd a hulladékot, aztán eljön egy este, amikor rossz passzban vagy, fáradtan, kimerülten megeszel egy előre csomagolt ételt és úgy döntesz, hogy képtelen vagy most elmosni és megnézni, hogy belerakható-e a műanyagok közé, hanem egyszerűen kidobod. Ettől még nem lettél rossz ember. Ettől még nem fog felrobbanni a bolygó, akkor sem, ha épp aznap este 10 millió másik ember is ugyanígy gondolta. Nem ez az alkalom számít, hanem a maradék, amikor viszont igenis odafigyelsz.
Többször volt velem olyan, hogy valaminek kétszer, háromszor futottam neki, mire sikerült beépítenem a mindennapjaimba, vagy megválni a felesleges tárgyaktól. Nem szabad másnap mindent feladni azért, mert valaki meglátta a rossz pillanatodat és szóvá tette. Nem szabad azért nem megtanulni új dolgokat, bevezetni új szokásokat, mert nem tudtad egyszerre az összeset bevezetni. Ha kicsit jobb, valójában máris sokkal jobb mint korábban.
80/20, a hatékonyság szabálya
Létezik egy úgy nevezett 80/20 szabály, ami szerintem remekül elmondja a lényeget. Pareto alkotta meg és arról szól, hogy a különböző jelenségek következményeinek 80%-a az okok 20%-ra vezethetőek vissza. Azaz az eredményeid 80%-a a cselekedeteid és aktivitásod 20%-ból ered.
Miként alkalmazható ebben az esetben? Találd meg a fókuszt, a lényeges dolgokat! Azokat a dolgokat, amik a leginkább hatással vannak rád és a környezetedre. Amiken tudsz változtatni és nagy eredményt elérni általuk. Ez az a bizonyos 20% befektetés, amivel 80% eredményt tudsz elérni.
A másik irány a szabály szerint, hogy végezd 80%-ban jól a dolgokat. Például táplálkozz 80%-ban húsmentesen a környezet érdekében, 20%-ban viszont akár bűnözhetsz is.
Ez nem egy verseny
Sajnos sokan elfelejtik, hogy a tudatos életmód nem egy verseny, amiben folyamatosan bizonyítani kell magunknak és másoknak. Tisztában kell lennie azzal, hogy a változtatni képes ember iriggyé tehet másokat, és akkor jönnek a rossz májú megjegyzések. A social media még inkább felerősíti a társadalmi összehasonlítgatásokat. Ezt körbelengik a sztereotípiák, az azonnali és felszínes ítélkezések, amelyek nem veszik figyelembe a háttérben zajló munkát.
Hogyan tehetsz ellene? Ne másra koncentrálj, hanem a saját fejlődési utadra! Ez igaz akkor is, ha téged bántanak és akkor is, ha téged zavar más sikerélménye. Haladj apró lépésekben, mert az új szokások megszilárdítása hónapokat vehet igénybe. Ha pedig mégis kellemetlen megjegyzéseket kapsz, akkor szállj vitába. Állj ki magadért és próbálj meg építő jellegű diskurzust kialakítani, hogy láthatóvá válljon mindkét fél álláspontja és ezáltal közelebb kerüljenek egymáshoz.
